Öregedés
Lassacskán megérem testem elestét,
ám szellemem friss, pajkos kiskölyök.
Hagyjátok hát játszani önfeledten,
mert szent a képzelet, szent! És örök.
Öregedés
/
Utassy József
/Az esztendők összeráncolhatják a bőrt, de az életbe vetett hitről való lemondás a lelket ráncolja össze.
Öregedés, Optimizmus
/
Samuel Ullmann
/Az ember gyerekként a jövőt
éli meg. Pici, túlérzékeny lények,
már a ráció alól kiszabadulva.
A felnőttkor a múlt. Ami kétszáz
éve még jól működött,
elrontottuk. A felnőttkor
már nem ketyeg. Mint egy
leállt falióra. Mint egy
hatástalanított pokolgép.
Az öregkor a jelen. Némi
bölcsesség, sok szenvedés.
Öregedés
Ha úgy gondolod, hogy az öregség bölcsességgel táplálkozik, akkor már fiatal korodban munkálkodj azon, hogy öregségedben ne legyél híján e tápláléknak.
Bölcsesség, Öregedés
Nézd a búzakalászt, büszkén emelődik az égnek,
Míg üres: és ha megért, földre konyítja fejét.
Természet, Öregedés
/
Verseghy Ferenc
/Napról napra élünk, mint a legyek, nem számítunk csodára, mert csodák sincsenek manapság. És mire végül olyan anyagi helyzetbe kerülünk, hogy többé nincsenek mindennapi gondjaink, már késő, minden elromlott körülöttünk, a házasság, a levegő, az ország, a világ, vének vagyunk, kopaszok, aztán impotensek, betegek, halottak.
Öregedés, Élet
/
Vámos Miklós
/Kétéves koromban nagyon ideges lettem, mert egy év alatt megdupláztam a koromat. Arra gondoltam, hogy ha ez így megy tovább, hatéves koromra kilencven leszek.
Öregedés, Vicces
Érdekes, hogy megváltozik az ember a múló évekkel. Emlékszem, iskoláskoromban délután öt körül gondolkodás nélkül elcseréltem volna a lelki üdvösségem egy tál rántottáért és szardíniáért, de ahogy elértem a férfikort, ez irányú érdeklődésem valahogy megcsappant.
Egyéniség, Öregedés
Amikor megöregszel, három dolog történik. Először is megkopik a memóriád, és a másik kettőre nem emlékszem.
Öregedés, Vicces
/
Norman Wisdom
/Az ifjúsága nagyon rövid ideig tart majd, nagyon rövid ideig. A közönséges mezei virág elhervad, de aztán újra kivirul. Az aranyeső júniusra éppúgy megsárgul, mint most. Egy hónap múlva piros csillagok gyúlnak az iszalagon, és leveleinek zöld éjszakája minden évben rengeti majd piros csillagait. De mi soha többé nem kapjuk vissza ifjúságunkat. Az öröm ütőere, mely bennünk lüktet húszéves korunkban, meglassul. Tagjaink elalszanak, érzékeink megpudvásodnak. Förtelmes babákká fajzunk, és a szenvedélyek emléke riaszt, melyektől túlságosan féltünk, azok az isteni kísértések gyötörnek, melyeknek nem mertünk engedni. Ifjúság! Ifjúság! Nincs is a világon más semmi, csak az ifjúság.
Öregedés
/
Oscar Wilde
/A legtöbb ember nem is él, csak rohan. A messzi látóhatáron hunyorgó távoli cél felé igyekeznek, és nagy igyekezetükben annyira kifulladnak és elfáradnak, hogy észre sem veszik a szép, csendes vidéket, amely mellett elhaladnak, és aztán az első dolog, aminek tudatára ébrednek, a saját öregségük, amikor fásultságukban már egészen mindegy nekik az is, hogy elérték-e céljukat vagy nem.
Emberismeret, Öregedés
/
Jean Webster
/Lassan jő az öregség. Az ember csak észreveszi, hogy nőnek a hegyek, egyre magosabbak lesznek, egyre hosszabb rajtuk az út, fölfele.
Öregedés
/
Wass Albert
/Aki fiatal, szigorúan és kérlelhetetlenül mondja ki ítéletét az öregek fölött, és többnyire igaza van. És ítéletet egyúttal önmagára is. Arra az időre, mikor már ő is öreg lesz.
Öregedés
/
Wass Albert
/Istenem, milyen kár, mondja az ember, s arra gondol, hogy milyen szép is volna, ha a csikók mindig csikók maradnának, s a gyermekek örökké gyermekek. De az csak afféle langyos gondolat, felelőtlen gondolat.
Öregedés
/
Wass Albert
/Az ember csak szánt, vet, kapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek és új bölcsők ringanak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepetve megtorpan és elcsodálkozik. Istenem, mondja, hát így... hát így vagyunk már. Eltelt az idő.
Idő, Öregedés
/
Wass Albert
/Mindenki látta már, hogyan fut a víz a vízórából. Így múlik el az ember élete is, ám azt nem lehet vízórával mérni, hanem csak eseményekkel. Nagy és mindenek felett való igazság ez, s az ember csupán öregsége napjaiban érti meg teljesen, hogy sok mindennek kell történnie, mi nem történik vele többet. Mert ha életünk eseményekkel teli, ha szívünk érzései egyre változnak, akkor egyetlen nap is hosszabb lehet, mint egy egész év, melynek folyamán csak dolgozunk, s az egyszerűség és változatlanság kivájt medrében magunk sem változunk.
Élet, Öregedés
/
Mika Waltari
/Amidőn közeleg az öregkor, a gondolat, akár a madár, úgy repül vissza a gyermekkor napjai felé. Öregségem napjaiban világosan és fényesen ragyog gyermekségem kora, mintha akkor minden jobb és szebb lett volna, mint ma. Ebben nincs különbség szegény és gazdag között, hiszen senki sem lehet annyira szegény, hogy öregkorában visszaemlékezvén, ne fedezné fel a fénynek és örömnek futó visszfényét.
Öregedés, Emlékezés
/
Mika Waltari
/Az ember az élet delelőjén túl többet emlékezik, mint amennyit tervez. A mirákulumok, a látomások évada elmúlt; elinalt az ifjúság és vele a csodák.
Így, vénülőben, az ember számadást csinál: Mit vétett? Mit vetett? S mit aratott? Mit adott néki a világ, s mit adott ő a világnak? Mit látott? S mi minden ment át rajta? A második félidőnek a vége felé, a célegyenesben, tovatűnő életének logikáját keresi - esetleg élet volt-e az övé? Emlékezéseiben, valamiféle megnyugtató katarzis jóreményében másodszor is lepergeti sorsát. De az övé volt-e? A maga életét élte-e? Azonos-é magamagával?
Öregedés
/