Direkt link:
BB kód:
Beillesztés:
Berkesi András videók
Hasonló idézetek
Nem értették, mi az, ami az élet zavarában egymáshoz hajtotta őket, s még sokkal kevésbé értették, miért kellett végül szakítani, miért is éltek tovább, magányosan, új szeretők társaságában is magányosan, többmilliárd ember és a végtelen idő áramlásában is magányosan - miért kellett szakítani?
Márai Sándor
Valaki majd az életembe lép,
aki százszor több, mint az életem.
Van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen, mégis fáj nekem...
Wass Albert
Magányosan születünk és magányosan halunk meg. Egyszer és mindenkorra meg kell ezzel barátkoznunk. Magányosságunk létünk egész szerkezetének alapvetése, úgyszólván maga a mestergerenda. Az ember élhet együtt valakivel, de az együtt rendszerint annyit jelent: egymás mellett. És ez épp elég így. Vállvetve élni valakivel, szerencsés pillanatokban talán még együtt is vele.
Erlend Loe
Nem fordíthatunk hátat senkinek csak azért, mert egyszer cserbenhagyott, különösen nem egy életre szóló barátság után, különösen akkor nem, ha enyhítő körülményekkel is számolhatunk.
Paul Auster
A tagadás önmagában nem mindig rossz védekezés, különösen nem az a nagyon kedvezőtlen prognózisokkal és statisztikákkal szemben.
David Servan-schreiber
Berkesi András idézetek
Egyetlen éjszaka sem tartós, egyszer vége lesz, elhalványul a sötétség, akár a bánat és az emlékek.
Berkesi András
Tudod-e, hogy mi a boldogság titka? Egyszerű dolog ám ez a titok. Azt kell mindig csinálni, amihez az embernek kedve és tehetsége van.
Berkesi András
Ebben a világban megszámlálhatatlanul sok rendes ember él. Csak rajtunk múlik, hogy barátaink legyenek.
Berkesi András
Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani, emlékszem, volt egyszer egy barátom.
Berkesi András
Csalódtunk. Még elég fiatalok vagyunk, hogy csalódhassunk néhányszor. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy emberek vagyunk. Csak az ember csalódhat az emberben.
Berkesi András
Ha mellém ül, becsukom a szememet, és mint a vakok, ujjaim hegyével "látom" őt. Minden vonását, arcának parányi rezdüléseit, szeme felvillanó fényét, az apró kis ráncokat, mindent, mindent, ami Pista, rögzítek, és magamba zárom örökre, hogy bennem éljen az idő végeztéig.
Berkesi András
Az emlékezés tarka szőttesét az évek múlásával egyre inkább megfakítja, elszínteleníti a feledés. Csak azt nem feledjük el, akinek a munkássága gondolattá vált.
Berkesi András
Engem a kiközösítés nem a polgárok közé kergetett, mert ilyenek nem laktak ott, hanem a magányba. S én nem tudtam magányban élni. Azt akartam, hogy elismerjenek, hogy maguk közé fogadjanak, mert játszanom kellett, társakra volt szükségem. Tehát alkalmazkodtam hozzájuk.
Berkesi András
Nő vagy; a zajló világban élsz, s hiába nem akarod, ha végigmész az utcán vagy a műhelyben, rád villannak az éhes férfiszemek, megperzselik feszes bőrödet, a kívánás az idegeidbe hatol, és ez nyugtalanít. Szeretned kell.
Berkesi András