Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam,
De az élet szép, s a lemezgyárat felhívtam,
És emlékül neked ezt a dalt írtam.
875 megtekintés Kihűlt szerelem, Dalszöveg idézetek
Direkt link:
BB kód:
Beillesztés:
eredeti nevén Sztevanovity Zorán, szerb származású magyar zenész, énekes, zeneszerző
1942. március 4. —
1942. március 4. —
Zorán videók
Hasonló idézetek
Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam,
De az élet szép, s a lemezgyárat felhívtam,
És emlékül neked ezt a dalt írtam.
Zorán
A tapasztalat, akár egy öreg zenész,
A türelem hangszerén szép dalt játszik neked,
Nem érted, de harmóniájában kedved leled,
Miként az Úr akaratát e világon, de görcsöd enged
Szomorú, zavaros dallamától, mit füledbe penget.
Elizabeth Gaskell
Félénk, azt írtam róla. Nem málé, hanem gyengéden félénk, valahogy így írtam. Úgy félénk, mint amikor egy srác totál szerelmes. Mintha azt hinné, hogy törékeny a lány, tehát csak babusgatni szabad. Pontosan ez az igazság: szerelmes.
Szilvási Lajos
Azt mondják, akkor hiányolsz valamit, amikor elveszíted. Csak azt nem szokták hozzátenni, amikor veszítesz, előfordulhat, hogy valaki, aki számít neked, nyer, amitől majdnem egyenesbe kerülnek a dolgok.
Ronda Thompson
S csak írtam, írtam az éteri csöndbe`.
Megírtam a jót és a kínt,
Majd tűrtem, hogy a hajnal összegyűrje
A végtelen papírt.
Tóthárpád Ferenc
Amikor még nem ismertem az életet, írtam. Most, hogy föltárult előttem az élet értelme, nem kell már írnom. Az életet nem lehet megírni, csak megélni.
Oscar Wilde
Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég.
Ákos
Fogadd hát, Kedves, ezt a kis virágot
szívesen tőlem, s e csendes dalt is.
Látod,
csak üdvözölnek s mit sem kívánnak Tőled,
s ha megfakultak, úgyis eldobod őket.
B. Radó Lili
Zorán idézetek
Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el,
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el!
Nincs múlt, nincs esély nélküled,
Nincs társ, nincs tét nélkülem.
Zorán
Ha már a fákat nem neveljük
S a csónakunkat is eltüzeljük
Mire véssünk majd jelet
Hogy itt állt egykor a sziget.
Zorán
Ő egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel,
Ő egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell,
Ő tüskéket hajt, és a szívemhez nő,
Ő nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig - a nő.
Zorán
Jó így, ha eső hull vagy hó.
Jó így, hogy az idő változó.
Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk,
És még mindig emberből vagyunk.
Zorán
Így, kéz a kézben,
Felvirradnak új bánatok,
Mert messzebb nézek kéz a kézben,
S több veszhet el, mint én vagyok.
Zorán
Én szerettem azt, akit nem szabad,
És vártam arra, ami elmarad,
És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt.
De bevallom, nem lettem boldogabb,
Ha elhittem érthetetlen dolgokat,
S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szólt.
Zorán
A mesék szép lassan elfogynak már,
S a sárgult lapok mind kihullnak sorra.
Nézd, a rajzolt ember a földre leszáll,
Nem is gondol a távolra!
De a csillagképeket
Akkor ki érinti meg?
Nézd, aki lent van, lassan már
Csak a morzsákért tipeg,
Ó, már a galambok se repülnek.
Mi van, már a galambok se repülnek? (...)
Hát hogy repülnék én, kinek szárnyai soha-soha nem nőttek?
Zorán
Már csak csendesen nézik a tévét
Ahol ragyog egy másik világ
És ők nem kérik senkin se számon
Az elrabolt évek sorát
Pedig semmiért vesztek el álmok
Mint a zálogban hagyott ruhák.
Zorán